Levéltárunk jogelődje 1948-ban jött létre. Működését a rendszerváltásig elsősorban politikai és csak másodsorban a szakmai szempontok határozták meg. Ez 1956 előtt a levéltári munka minden területén, 1957 után elsősorban a kutatási lehetőségekben, pontosabban a kutatási korlátokban nyilvánult meg.
Levéltárunk a rendszerváltás óta eltelt 20 évben teljes átalakuláson ment keresztül.
A rendszerváltást megelőző „kiváltságos helyzetünk” megszűnt, az MDP-MSZMP iratok államosításával az iratanyag a harmadára csökkent, ami a levéltárat alapjaiban rengette meg. Jogi helyzetünk az új levéltári törvény elfogadásáig tisztázatlan volt.
1995-ben bejegyzett nyilvános magánlevéltár lettünk, ezzel beilleszkedtünk a magyar levéltári rendszerbe. Kötelezettségeink azóta megegyeznek a közlevéltárakéval, s ezek megvalósulását rendszeresen ellenőrzi a levéltári szakfelügyelet.
Kutatás
Az elmúlt 20 évünk legfontosabb törekvése az volt, hogy a korábbi kutatási korlátokat és a kutatók politikai okok miatti szelekcióját megszüntessük, a levéltár zárt segédleteit nyilvánossá tegyük és mindent elkövessünk annak érdekében, hogy ne csak a történész-levéltáros szakma, de az állampolgárok is megismerjék állományunkat és hasznosítsák azok adattartalmát.
Szándékunk eredményessége számszerűen is bizonyítható. Amíg 1992-ben 79 kutató 504 esetben, 1996-ban 105 kutató 675 esetben, 2000-ben 136 kutató 1103 esetben, tavaly 144 kutató 920 esetben, összesen 1995 kutatási témával keresett fel bennünket. A beadott kérelmek közül egyetlenegyet sem utasítottunk el, minden érdeklődőnek megadtuk a kutatás lehetőségét. Kutatóforgalmunk 20 év alatt a duplájára emelkedett.
Ezek az adatok nem tartalmazzák azokat az eseteket, amelyek jogszolgáltató tevékenységünkkel függnek össze. 612 esetben adtunk állampolgároknak kárpótláshoz, nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időigazolásokat, bírósági ügyekhez igazolásokat és dokumentációt.
A nyilvános magánlevéltárak közül egyedül a mi levéltárunk volt az, amelyik a legnehezebb időszakokban is képes volt biztosítani a közlevéltárakéhoz hasonlóan a folyamatos kutatás lehetőségét a hét négy napján. (Ez még akkor is így történt, amikor a létszámunk 2-3 fő volt.) Nálunk a kutatók legkésőbb három napon belül anyaghoz jutnak. Adminisztrációnkból 50 évre visszamenőleg megállapítható a kutató személye, témája, a kiadott és másoltatott anyagok jelzete.
Levéltárunkban minden olyan történész, levéltáros megfordult, aki Magyarország legújabbkori történetével foglalkozik. A fővárosi és a vidéki egyetemek, főiskolák oktatói (politikai hovatartozástól függetlenül) előszeretettel küldik hallgatóikat, szakdolgozóikat és a doktori képzésen résztvevőket hozzánk. Tapasztalatból számítanak arra, hogy a kezdőket nem hagyjuk magukra, folyamatosan figyelemmel kísérjük és segítjük munkájukat. Nemcsak a segédletek használatába, de gyakran a forráskritika fogalmába is mi avatjuk be őket.
Az állományunk iránti fokozott érdeklődés és a kutatóforgalom folyamatos növekedése három tényezőnek tudható be:
1) Állományunk forrásértéke és gazdagsága
2) Anyagaink feldolgozottsága
3) Levéltári segédleteink nyilvánossága
1) Állományunk forrásértéke és gazdagsága
Levéltárunk 1989 előtt elsősorban a magyar munkásmozgalom 1945 előtti legális és illegális mozgalmainak, a II. világháborút követő népi demokratikus korszak pártjainak, a baloldali ifjúsági szervezeteknek, e mozgalmakhoz és szervezetekhez kötődő személyiségeknek az iratait gyűjtötte, s mint központi pártarchívum a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratait is. Az MDP és az MSZMP iratok 1991. évi államosítását követően irataink összmennyisége a felére, kb. 1300 ifm-re csökkent.
A 2009. december 31-ei állapot szerint 4298 ifm-rel, összesen 308 fonddal rendelkeztünk. Vagyis közel 20 év alatt több mint megháromszorozódott az őrizetünkben lévő iratmennyiség. A növekedés legnagyobb tételét az 1998-ban megszűnt Szakszervezetek Központi Levéltára 2400 ifm-nyi teljes állományának átvétele jelentette, de számottevő gyarapodást eredményezett a Magyar Szocialista Párt irattárának befogadása és azok a személyi fondok, amelyek tudatos gyűjtés, ajándékozás vagy vásárlás eredményeként gazdagították levéltárunkat. Ezek közül néhány: Andreánszky István, Berecz János, Benkő Zoltán, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka, Karig Sára, Katona István, Grósz Károly fondjai. Mennyiségét tekintve kisebb, de értékét tekintve kiemelkedő és hazai viszonylatban egyedülálló az oroszországi levéltári feltárások eredményeképpen hazahozott magyar vonatkozású iratgyűjteményünk tervszerű gyarapítása.
Iratállományunk összetétele, gyűjteményünk specialitásai közérdeklődésre tartanak számot. Folyamatosan tágítottuk hagyományos gyűjtőterületünket, különös figyelmet fordítva a rendszerváltás történetét dokumentáló maradandó értékű magániratok gyűjtésére.
A mai társadalomtörténet-írás éppen azt veti a levéltárak szemére, hogy főleg a hivatali iratokra koncentrálnak. Ezért egyre jobban emelkedik a magániratok, az oral history és a fényképek értéke. Ebből a szempontból a mi gyűjteményünk egyedülálló, mert alkalmas az identitáskeresés igényének felkeltésére és a „történelmi hétköznapok” megismerésére is. Adattartalmuk pedig kiegészíti a közlevéltárak irataiból gyűjthető információkat.
2) Anyagaink feldolgozottsága
A levéltárak értékét nemcsak a mennyiségi mutató dönti el. Legalább ilyen fontossággal bír az anyagok feldolgozottsága, s ebben kis létszámunk ellenére rendkívül eredményesek voltunk. Bátran állíthatjuk, hogy bármelyik levéltárral vetekedik irataink feltártsági szintje. Az anyagaink feldolgozottsága 2009. december 31-én a következő: 3494,50 ifm középszinten, 396,50 ifm darabszinten rendezett. 1012,50 ifm-hez elektronikus segédlettel is rendelkezünk. Összességében elmondható, hogy az állományunk több mint kétharmad részéhez van levéltári segédlet. A rendezéshez, segédletkészítéshez rendszeresen pályáztunk az NKA- és nyilvános magánlevéltáraknak kiírt pályázatokon. A megvalósításról minden esetben maradéktalanul elszámoltunk. Hosszú lenne felsorolni mindazt, amit két évtized alatt rendeztünk és kutathatóvá tettünk. Legjelentősebbek a Nemzeti Parasztpárt, az 1956-os forradalom és szabadságharc dokumentumait, a Szakszervezeti Tanács, a SZOT vezetőtestületek (1945-1989), a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa, az MSZP-iratok (jelenleg is folyik), a személyi fondok közül Andreánszky István, Grósz Károly, Horváth Márton, Karig Sára, Katona István, Kádár János, Károlyi Mihályné, Kardos László, Molnár János, Orbán László, Révai József, Révész Mihály, továbbá a Holocaust–gyűjteményünk stb.
3) Levéltári segédleteink nyilvánossága
Nemcsak arról van szó, hogy eleget tettünk a levéltári törvény előírásainak és kutatótermünk polcaira kitettük a segédleteket, de ennél nagyobb nyilvánosságra is törekedtünk. Pl. a levéltár 50 éves történetében az első nyilvános fondjegyzék 1997-ben jelent meg. Ezt még hét nyomtatásban megjelent kiadványunk is követte. A Magyar Kommunista Párt, a magyarországi szociáldemokrata mozgalom (1890–1948), az 1956-os forradalom és szabadságharc irat- és röpirat-gyűjteményéről készült repertóriumokon kívül sajtó alá rendeztük az MDP vezető testületeinek 1956. október 24–28. között keletkezett dokumentumait és külön évfordulós kiadványt szenteltünk 1956 humorárának.
A levéltár egyik legnagyobb teljesítménye az 1944–1948 között tartott pártközi értekezleteket tartalmazó dokumentumkötet közzététele volt.
A legeredményesebb vállalkozásunk viszont a levéltár honlapjának tudatos és folyamatos fejlesztése, fondjegyzékünk és a hozzá kapcsolódó levéltári segédletek online közzétételének jelenleg is tartó programja. Ez ma már ismertségünk növelésének és szolgáltatásaink fejlesztésének legfontosabb eszköze.
Jelenleg 145 fond segédletéhez lehet hozzáférni a honlapunkon, közötte a legkutatottabb fondok összetételéről is átfogó ismeretekhez jut a felhasználó. Célunk az összes segédletünk (leltárak, repertóriumok, mutatók) on-line közzététele.
Állományvédelem
Mindent megtettünk annak érdekében, hogy állományvédelmi kötelezettségeinket is teljesítsük. Állományvédelmi műhelyünk restaurálta az 1956-os forradalom és szabadságharc dokumentumait tartalmazó fondokat, a személyi kisgyűjteményünket és a Nemzeti Parasztpárt iratainak egy részét (összesen 20, 87 ifm, vagyis kb. 250 000 lap restaurálását jelenti).
Közművelődés
A szorosan vett szakmai munka mellett közművelődési feladatokat is felvállaltunk. Évek óta részt veszünk a Kulturális Örökség Napjának intézeti programjaiban. Ezeken az alkalmakon munkatársaink egy-egy téma kapcsán bemutatják a levéltárat, mesélnek az állományról, dokumentumokat mutatnak be és fűznek hozzájuk magyarázatot. Alkalmanként 50-70 fő is érdeklődik az esemény iránt. Félévenként rendszeresen tartunk egy-egy egyetemi órát az ELTE levéltár szakos hallgatóinak. A levéltár általános bemutatásán kívül megismertetjük őket a mindennapi munkával, kutatószolgálatunkkal, nyilvántartásunkkal, anyagainkkal. Közülük többen jelentkeztek már ún. nyilvános magánlevéltári szakmai gyakorlatra is. Ilyenkor részt vesznek a levéltári munkában, kisebb önálló rendezési feladattal is megbirkóznak. Az évek során 23 levéltáros hallgató töltötte itt szakmai gyakorlatát.
Magyarok a Szovjetunióban 1921–1945 c. projekt
Külön szólni kell a levéltár egyik legjelentősebb vállalkozásáról, részvételünkről a Magyarok a Szovjetunióban 1921–1945 c. úttörő jelentőségű intézeti tudományos programban. Ennek fő célja egy olyan egyedülálló adatbázis összeállítása, amely tartalmazza mindazok nevét, személyi adatait és életútját, akik a két világháború között különböző okok miatt, rövidebb-hosszabb ideig a Szovjetunióban éltek. A kutatómunka kifejezetten hangsúlyos része az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia területéről bevonult és orosz hadifogságba esett magyar katonák adatainak összegyűjtése. Arra is választ várunk az adatbázistól, hogy a sztálini időszak törvényhozása és a koncepciós perek hogyan és számszerűleg milyen mértékben sújtották a Szovjetunióban élő magyarokat.
Levéltárosaink
Kezdettől fogva tudatosan törekedtünk egy kis létszámú, de ütőképes levéltáros csapat kinevelésére, ezért támogattuk a munkatársaink egyetemi és nyelvi tanulmányait. A kezdeti 3 főből álló levéltár mára 5 főállású diplomásból és 1 szerződéses diploma nélküli munkatársból áll.
***
A kutatók részéről megnyilvánuló elismerések azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. A közlevéltárak hatalmas méretű gyűjteményeivel, létszámával nem tudjuk felvenni a versenyt, de hiszünk abban, hogy egyediségünk, gyűjteményünk különlegessége és felhasználhatósága színesítheti és kiegészítheti a magyar levéltári rendszert. Levéltárosaink mindent megtesznek azért, hogy eleget tudjunk tenni a 21. század kihívásainak.
Budapest, 2010. október 23.
Zalai Katalin
levéltár igazgató
