polhist logo
Események Nyomtat help
Flat View
Év szerint
Havi nézet
Hónap szerint
Weekly View
Hét szerint
Daily View
Mai nap
Categories
Kategória szerint
Search
Keresés

FELHÍVÁS - Hazatérések

csütörtök, 1. szeptember 2011
Találatok : 4399

Felhívás konferencia-előadásra


A Politikatörténeti Intézet (Budapest) 2011. szeptember 22-én tudományos konferenciát rendez


Hazatérések: nemzeti integráció, önazonosság, identitáspolitika egység és különbség erőterében

címmel.


A konferencia időpontja 2011. szeptember 22. csütörtök. Műhely-jellegű, ennek megfelelően a vitát és az elméleti-módszertani kérdéseket helyezi előtérbe. Egy-egy előadás időtartama 20 perc, előadásonként tíz perc vitával. A konferencia anyagából a Múltunk politikatörténeti folyóirat tematikus blokkot/számot ad ki, ezért és a tartalmas vita érdekében az előadásokat előre kérjük elkészíteni. A jelentkezéseket az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. illetve a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címekre várjuk. A jelentkezéshez rövid (5-10 sor) önéletrajzot és 2000-3000 karakteres rezümét kérünk.

Jelentkezési határidő: 2011. július 24. A jelentkezőket levélben értesítjük.


A klasszikus nemzeti történeti narratívák lényegében adottnak veszik a „nemzet”, egy egységes, más kötődéseket felül író közösség létét. Ennek megfelelően a nem egységes keretben létező nemzetek történetét gyakran a szétszakítottság, az elszakítás és az egymásra találás, egyesülés történeteiként értelmezik az egyik oldalról, az elszakadás, az irredenta történeteként pedig a másik oldalról.

A hagyományos elbeszélések meghaladásának, nyilvánvaló esszencializmusuk felszámolásának számos módja alakult ki. A nemzetépítés bemutatása társadalom- és politikatörténeti folyamatként a közösség konstruált voltának leszögezésén túl elemezhetőnek tartja magát a nemzetépítést is, vizsgálhatónak politikai eszközrendszerét, intézményeit, tartalmát. Ugyanakkor ez bizonyos mértékig továbbra is magában foglalja, hogy legalább a folyamat végső állomásaként, a nemzet egységes entitás.
A csoportok nélküli etnicitás és ettől nem függetlenül a mindennapi megközelítése éppen ez utóbbi feltételezés premissza-jellegétől szeretne megszabadulni. Eszerint nem tekinthető adottnak a csoport vélelmezett tagjainak önazonossága, az lehet kívülről rávetített is. Az önazonosság, illetve annak szerkezete, esetleges hierarchiája egyénileg amúgy sem állandó és szilárd, bizonyos értelemben a körülmények és az egyén kölcsönhatásának eredménye. Létrehozása és megnyilvánulása társadalmi folyamat, interakciók során történik. Vannak ugyan ún. etnikai vállalkozók, akik a csoportot egységesnek szeretnék láttatni, de az ő tevékenységük is külön vizsgálat tárgya lehet.

A diszkurzív megközelítés számára a társadalom és így a nemzet léte is reprezentációk rendszere. Ez egyfelől ideológiává transzformálja a nemzet nemzetépítés számára központi jelentőségű fogalmát, hiszen nem csupán a diskurzusnak a valósághoz való egyértelmű viszonya oldódik fel a reprezentációk képlékenységében, de maga sem független képviselőitől és a megragadni kívánt hatalmi viszonyoktól. Másfelől azonban a diskurzusok finom elemzésével első látásra azonos reprezentációk is nagyon különbözőnek bizonyulhatnak, akár a közösség tagolódását, akár a magukba foglalt hatalmi és hierarchikus szerkezetet illetően. A diskurzusok fenntartóinak viszonyrendszere a nemzet fogalmának látszólagos egyértelműségét is kikezdheti.

Nem lehet célunk a különböző megközelítések hermetikus elkülönítése, igaz vagy hamis voltuk eldöntése. Mindezek külön-külön érvényes és megalapozott történeti elbeszélésekhez vezethetnek. Az is egyértelmű, hogy mindegyik értelmezés más-más csoportként konstruálja meg vizsgálata tárgyát, nem egy esetben a társadalom jól elkülöníthető részeit fókuszba helyezve. A nemzetépítés elkülöníti a nemzet „építőit” és a „alapanyagát”. A csoportok nélküli és a mindennapi etnicitás számára a két csoport közti kapcsolat kevésbé egy irányú, sokkal inkább kölcsönös, illetve ezek megosztottsága, az egyéni viszonyulás is kiemelt szerepet kap. A diszkurzív elemzés értelemszerűen a szövegeket létrehozókat és az ő közösségről kialakított képüket értelmezi, ilyen értelemben közel áll a nemzetépítés felfogásához. Ugyanakkor estében nem szükségszerű a társadalmi hatás, a csoporttudat közvetlen formálása. Fontos és izgalmas kérdés ezeknek a megközelítéseknek az egymáshoz való viszonya és összeegyeztethetősége, különösen annak tükrében, hogy jól elhatárolható társadalmi csoportokat vizsgálnak. Felmerül továbbá az a kérdés is, milyen hatása lehet mindennek a „nemzetre”, a közösségre? Miként szembesül ezzel a nacionalizmus politikai mozgalma? Milyen hatással vannak arra a nemzetfelfogás különbségei? Végül miként alakíthatja át mindez a korábbi, egynemű történeteket?

A konferencia célja mindennek számba vétele olyan esettanulmányok segítségével, melyek illusztrálják, hogy a nemzet egysége miként viszonyult a valós integrációhoz. Főként magyar esteket tekintene át, elsősorban a revíziós sikereket, de hasznosnak találjuk ezek összehasonlítását más példákkal is. (Szudétanémetek, Anschluss, erdélyi román regionalizmus, Elzász-Lotaringia stb.) Ennek során számításba kívánjuk venni az intézményes egységesítést, a jogrend változásait, a különböző politikai kultúrák hatását, a kisebbségi elitek pozícióit és ehhez kapcsolódó diskurzusait. Rákérdezünk, miként kapcsolhatóak össze a különböző szintek és szereplők (egyének, mindennapiság, interakciók, diszkurzív fellépés stb.), beszélhetünk-e egyáltalán közösségről vagy inkább csak kisebb csoportokról?

Ugyanakkor arra is kíváncsiak, levonható-e ezekből az esetekből valamilyen következtetés a megelőző, kisebbségi időszakra vonatkozóan is? Vajon a gyakori konfliktusok tényleg csupán a hazatérés pillanatának következményei, vagy messzebbre visszanyúló, strukturális okok is felsejlenek mögöttük? Ennek megítélésében fontos az anyaállam–kisebbség–lakóhely szerinti állam hármas viszonyrendszere is, ami nem feltétlenül a kisebbség kettős alárendeltségét, hanem annak önálló, a másik kettőhöz képest mozgástérrel bíró szereplőként való felfogását is jelenti. Ennek következtében a hazatérés egy adott pillanat egyensúlyi állapotának megbomlását is magával hozza, annak minden következményével. Miként reagálnak erre az adott szereplők?


Vissza