Kerekasztal-beszélgetés a lengyel választások értékeléséről 2011. október 11-én
a Politikatörténeti Alapítvány
„KULCSKÉRDÉSEK”
című közéleti vitasorozata keretében
Résztvevők:
Kovács Orsolya Zsuzsanna, politikai tanácsadó (KIM, Miniszteri Kabinet)
Mitrovits Miklós, történész (PTI)
Tálas Péter, biztonságpolitikai szakértő (ZMNE)
Grzegorz Pakowski, gyakornok (KIM, Miniszteri Kabinet)
Beszámolók:
Lengyel választások - Szakértők: stabilizálódtak az erőviszonyok (MTI)
Európa-barátságra és gazdasági kiszámíthatóságra szavaztak a lengyelek (PTI, Takács Róbert)
A 2011-es lengyel választások ritka unalomba fúltak – olyannyira, hogy a kampány eseménytelenségét csak a futballszurkolók és a kormány viszonya, valamint a Jog és Igazságosság egy-két tőlük megszokott összeesküvés-elméleti teóriája szakította meg. A rendszerváltás óta először nyert a kormányzó párt, és stabilizálódott a pártrendszer, amelynek új csillaga Palikot Mozgalma. Ezekben a kérdésekben lényegében egyetértettek a Politikatörténeti Alapítvány Kulcskérdések sorozatának előadói, Mitrovits Miklós, a Politikatörténeti Intézet történésze, Kovács Orsolya Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium politikai tanácsadója, Tálas Péter, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének igazgatója és Grzegorz Pakowski, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium gyakornoka. Az eseményt Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság nagykövete is megtisztelte jelenlétével.
A Polgári Platform (PO) és a Jog és Igazságosság (PiS) közt nem folyt kemény küzdelem, utóbbi nem tudott, különösen gazdasági téren, karakteres alternatívát felmutatni. Mitrovits Miklós rámutatott, hogy a két párt támogatottsága a három részre szakadt Lengyelország történeti határait idézi: a PiS a keleti vajdaságokban erősebb. Kovács Orsolya Zsuzsanna szerint ma már nem kelt meglepetést, hogy két jobboldali párt küzd egymással a hatalomért: túl a személyes ellenszenveken a kettő külpolitikája teljességgel összeegyeztethetetlen. Míg a PO européer, illetve nyugati orientációján túl Oroszországra is jó viszonyra törekvő párt, addig a PiS élesen EU- és oroszellenes. Márpedig a lengyelek 70 százaléka uniópárti. Bár a kampányban – és a választások utáni nyilatkozataiban – Jarosław Kaczyński több – voksokat nem hozó – utalást tett arra, hogy Magyarországot tekintené példaképnek, az Unióban a Fidesz a PO-val tartozik egy pártcsaládba. Összességében – Tálas Péter szerint – a lengyel társadalom értékelte, hogy a 2008-ban kezdődő válság nem söpörte el Lengyelországot, és a várakozásai sem olyanok, hogy a pártok ígéretversenyét váltottak volna ki. Ráadásul még élénken él a Kaczyński ikrek által fémjelzett végletesen nacionalista és populista 2005 és 2007 közti időszak negatív emléke. Úgy tűnik a lengyel társadalom többsége piacbarát, az állami gondoskodással szemben sincsenek felsrófolt elvárásai, és a magánnyugdíj-rendszer megszüntetésének PiS által felvetett elképzelése sem mozgatta meg. A lengyel gazdasági növekedés – erősítette meg Mitrovits Miklós – ma az EU élvonalában van, bár a 4 százalék feletti értékben erőteljesen érezhetők a 2012-es labdarúgó Eb-vel kapcsolatos stadion- és infrastrukturális beruházások.
A parlamentbe várták Palikot Mozgalmát (RP), amelynek vezetője, Janusz Palikot személyesen nem is ismeri mind a negyven leendő frakciótársát. Az RP egy sajátos liberális alakulat, amely antiklerikális, elkötelezett a nők politikai részvétele, a melegek jogai, a drogliberalizáció mellett és a minimális állam híve. Mitrovits Miklós szerint tipikus protestpárt, amely sikeresen nyomult be a politikai mező egy lefedetlen szegletébe, és meghökkentő akcióival a nyilvánosságot is ügyesen kezeli. Tálas Péter inkább a kalózpártok közé sorolta, amelyek többségében a legfiatalabb korosztályokhoz tartozó szavazói a hagyományos többségi demokráciát, sok fontos problémát fel nem vállaló politikusokat is elutasítják. Egyházellenessége nem vallásellenesség, így a katolikus többségű lengyel társadalomban is visszhangra talál az a követelés, hogy az egyház – társadalmi szerepén túl – ne akarjon az államéletbe és a politikai küzdelembe is beavatkozni. Persze a lengyel katolikus egyház sem egységes e tekintetben, mutatott rá Grzegorz Pakowski. Egy karakteres része azonban harcosan a PiS mögött áll.
A lengyel baloldal veresége sem volt meglepetés, a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) 2001 óta lecsúszóban, képtelen a fiatalabb szavazókat megszólítani, és az utóbbi években elvesztette a posztkommunista bélyeg ellenére is érvényesülő vonzerejét: nevezetesen, hogy szakértelmet tud felmutatni. Így míg a két jobboldali párt mögött a stabil 30-30 százalék közti választói tömeg jól azonosítható, a legalább 20 százaléknyi baloldali szavazó nem állt az SLD mögé, még az ipari fellegvárakban sem. A kérdés az, hogy lesz-e középtávon olyan párt, amely integrálni tudja ezt a baloldali tömeget.
A vitához hozzászólt Roman Kowalski nagykövet úr is, aki úgy ítélte, hogy a Polgári Centrum középen integrálni tudta azokat, akik nem voltak kifejezetten ellenségesek vele szemben, és nem csak szavazókat, hanem politikusokat is. A lengyel választók nem kívánják sem azt, hogy az állam túlságosan beleszóljon mindennapi életükbe, sem azt, hogy orosz-, német- vagy EU-ellenes politikát vigyen. A nyugodt folytatás esélye mellett azonban Palikot Mozgalmának bekerülése azt is jelenti, hogy korábban elképzelhetetlen karakterek jelennek meg a szejmben: például egy transzszexuális nő, melegmozgalmi vezető és antiklerikális lapot szerkesztő volt katolikus pap. Mindennek pozitív vonása, hogy olyan ügyek is a lengyel állampolgárok látószögébe kerülnek, amelyekkel korábban a politika nemigen törődött.
|