polhist logo
Események Nyomtat help
Flat View
Év szerint
Havi nézet
Hónap szerint
Weekly View
Hét szerint
Daily View
Mai nap
Categories
Kategória szerint
Search
Keresés

A Munkások Újsága első száma (1848)

szerda, 2. április 2014Találatok : 4709


Ritkaságok könyvtárunkban


A Munkások Újsága első száma 1848-ból


A Munkások Újsága volt az 1848-as forradalom második új sajtóterméke. Sajtótörténészek szerint mint politikai néplap új sajtóműfajt képviselt. Nevével ellentétben nem az ipari munkások, hanem a parasztság érdekeinek képviseletére vállalkozott. Nem a közjogi radikalizmus, hanem társadalmi átalakulás, az alsóbb néprétegek felemelésének szószólója kívánt lenni. A lap kiadója és szerkesztője Táncsics Mihály volt, aki a címoldalon saját nevének megváltoztatásával indítja újságját. (Miért lett Stancsicsból Táncsics?)



Idézzük fel Kosáry Domokos bemutató írását az első számról a Magyar sajtó története II/1. (1848–1867) című könyvből (Akadémia Kiadó, 1985. 139–140):

„A munkások újsága

Az 1. szám (április 2.) élén, a cím után, mottó olvasható: „A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik.” (Utóbb, egy félév múlva, ez így módosult: „A kormány és a király az országért vannak, nem pedig megfordítva az ország a királyért, tehát fölöttük a nemzet mindenkor intézkedhetik”.) Ezután következik, „Magyarország” rovatcím alatt a hazai vonatkozású anyag, amely a lap legnagyobb részét kitölti. Az első cikk után, amelyben Táncsics, némi túlzással, saját névváltoztatását tartotta szükségesnek külön indokolni, „Forradalom” címen a tulajdonképpeni főrész olvasható, amely a márciusi fordulat eredményeit és az azt megelőző politikai küzdelmeket elemzi. Most már – teszi hozzá – „nincs többé úr és paraszt, nincs robot, nem botozzák többé az embert, mindnyájan egyenlő jogú polgárok, testvérek vagyunk”. Hangsúlyozza, hogy a régi állapotot, amelyben „mi paraszt munkások viseltük az országnak terheit”, a „nemesség nagy része is” igyekezett megváltoztatni, vagyis a fordulat az ő műve volt, szemben ellenzőivel, és persze Ausztriával, amely „hasznosnak látta nyomorúságos helyzetünket”. Majd áttér – minden bíráló megjegyzés nélkül – a 12 pont magyarázatára. Ezt követi „Állodalom” cím alatt Magyarország és néhány már európai állam területi, népességi stb. adatainak összevetése. Ebből Táncsics megállapítja, hogy Magyarország magában véve is elég nagy és hatalmas. Természetesen a királynak is idehaza kell laknia – ismétli egyik régi óhaját –, hiszen „a király az országért van, nem pedig az ország a királyért”. Igaz, közben a svájci köztársaságról írva azt is megjegyzi: „nem attól függ valamely országnak boldogsága, hogy királya van-e, vagy elnöke, hanem attól függ, milyen törvényei vannak, jók-e, vagy rosszak”. A következő cikk („Czímezés”) a „kend” megszólítás ügyével foglalkozik, amelynek Táncsics láthatólag igen nagy, jelképes fontosságot tulajdonít. Érdekesebb ennél, kiinduló kérdésünk szempontjából, a „Hazafiak” kezdetű nyilatkozat. Ebben ugyanis Táncsics azt fejtegeti „munkás polgártársai”-nak, hogy „a mi tanultabb testvéreink azt hiszik rólunk, hogy mi nem értjük még jól, mi a szabadság+. Igaz, „lehetnek köztünk olyanok, kik abban gondolják a szabadságot lenni, ha másokon garázdálkodhatnak, mások vagyonát megsértik”. Ilyet azonban „csak olyan hitványok, nyomorultak tehetnek, kik nem képesek maguk emberségéből kenyeret keresni”. Az „igazi munkás” nem szorul más vagyonára. Így tehát „hitványságnak tekintjük ettől fogva azt, ki most szabadon munkálkodván mégis nyomorúságról panaszkodik”. Táncsics tehát azt remélte, hogy az új rendben a szegények, zsellérek is legalább tisztességes munkaalkalmat nyernek.


      


A vidéki tudósítások, levelezések utóbb oly jelentőssé nőtt rovata a legelső számokból még hiányzott, és egy ideig azután is még elég jelentéktelen maradt. A kis terjedelmű – mindössze 10-20 sorból álló – külföldi rovat pedig inkább csak rövid kommentárokat tartalmazott egy-két kiszemelt hírrel kapcsolatban. Így az 1. szám Olaszország cím alatt ahhoz a hírhez, hogy Lombard-Velence elszakadt Ausztriától, ezt fűzte hozzá: „Valóban kebellázító is volt az, miként eddig az uralkodók, fejedelmek, kormányok csak úgy intézkedtek a nemzetek és országok fölött, mintha ezek bitang puszták s rajta a népek legelésző marhák lettek volna.” Táncsics végül arról tájékoztatta olvasóit, hogy lapjára előfizetni a postán és Magyar Mihály „könyvárus polgártársunknál a Ferencziek terén” lehet, aki a kezességet is vállalta érte, amíg az előírt biztosítékot le tudja tenni. A következő, 2. szám ehhez hozzátette, hogy előfizetést Emich Gusztáv és Müller Adolf könyvárus is elfogad. Az előfizetési díj az év hátralévő, három negyedére helyben 2, vidékre, postán, 3 ezüst forint volt, egy példány pedig 8 váltó krajcár. A „szerkesztő és kiadó hivatal” az „üvegházban, vagyis Párisi utczán, 5. és 6. számú boltok közti feljáratnál, az emeleten” működött.”


Tekintse meg és töltse le az első lapszámot eredeti formájában:


Vissza