polhist logo
Események Nyomtat help
Flat View
Év szerint
Havi nézet
Hónap szerint
Weekly View
Hét szerint
Daily View
Mai nap
Categories
Kategória szerint
Search
Keresés

Száz éve született Mesterházi Lajos

csütörtök, 3. március 2016Találatok : 4268


Mesterházi Lajos és a Budapest folyóirat

Mesterházi Lajos 1966-tól haláláig szerkesztette a Budapest folyóiratot. A reform időszakában indult útjára ez az igen reprezentatív lap, pontosabban újraindult, mert 1945 után már megért néhány évet. Mesterházi nem is az első, hanem a negyedik évfolyammal indította az új folyamot. Maga mellé vette Fekete Gyulát, vagyis egy kommunista és egy népi író osztozott a lapon, és ez megmutatkozott a népi-urbánus szerzőgárdán is. Hosszú évekig állandó publicista volt például Kolozsvári Grandpierre Emil, de feltűntek benne népiek, mindjárt az első számok egyikében a budapesti lokálpatriótaságát megtagadó Veres Péter, később Darvas József, de különösen érdekes volt Erdélyi József folyamatos lírai jelenléte.

A Budapest a várospolitikusi, építész-tervező lobbi lapja volt, a hangsúlyos írások a tervezés kérdései körül forogtak. (A beharangozó szám például a Nemzeti Színház soha meg nem valósult építési tervpályázatának eredményeit mutatta be.) Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a kor egyik befolyásos és sokszínű szakértői gárdájának fórumát teremtette meg Mesterházi: az urbanistákét. A lap nekik nyitott teret, az ő hangjukat erősítette. Rendszeres cikkíró volt Granasztói Pál, aki néhány más társával egyetemben kaput nyitott a világ városfejlődésére. Aztán Preisich Gábor, Heim Ernő, Major Máté, és 1967-ben még a volt kisgazda polgármester, Csorba János is nyilvánossághoz jutott. Egyszer csak megjelenik egy  szerkesztő bizottság, élén Farkasinszky Lajos tanácselnök-helyettessel.

Az urbanista látókör széles volt, a nagyvilág trendjei mellett az első években a lap követte Magyarország városainak minden rezdülését. Teret szentelt a fejlesztések minden fontos mozzanatának, legyen az egy műtárgy, közlekedési csomópont, a metró, egy reprezentatív épület stb. Figyelmet szentelt azonban a főváros kerületeinek is. A viták is ide kapcsolódtak: lakásépítés, agglomeráció, idegenforgalom, munkaerőhelyzet, népesedés, közlekedés, egészségügy, oktatásügy, kereskedelem stb.


A tervezés és építés központi témája mellett a lap a szó szoros értelmében mindennel foglalkozni akart. Bő teret kapott a kultúra és annak különböző ágai, valamint a történelem, ezen belül a helytörténet. Végig állandó szerző volt Zolnay Pál, aki a fővárosi régészet eredményeiről hónapról hónapra pontosan írt. Ugyanilyen szorgalmas volt Vargha Balázs irodalomtörténész, később szerkesztő. Eleinte a humor is belopódzott, karikatúrákkal, szösszenetekkel. A magyar sajtóban egyedülálló volt az interpellációs rovat, ahol „illetékes elvtársaknak” tett fel a szerkesztőség fontosnak ítélt várospolitikai kérdéseket és arra kötelező volt felelni a Fővárosi Tanács képviselőinek. Novellák, tárcák, versek minden lapszámban voltak, érdekességnek tekinthető, hogy egy korai szám egyik eldugott sarkában publicitást kapott Eörsi István meglehetősen ellenzéki hangvételű verse is. Mesterházi keveset írt, eleinte „Levél a Várból” című önálló rovatában tette közzé rövid kommentárjait. De olykor-olykor ide tévedett Csurka István, Gyurkovits Tibor és mások, érdekes viszont, hogy az Újholdasok hiányoztak a palettáról.

Saját karakterrel, de lap követte a hivatalos trendeket, a munkásmozgalmi emlékezésekkel, évforduló összeállításokkal. A hetvenes években egyre szaporodtak a kommunista múltkultuszt építő összeállítások. Teret adott azonban Mesterházi Budapest polgári múltjának is, például kávéház-történeti sorozatával.



Feltűnő a lap igen nívós fotóanyaga, amit művészfotó pályázattal is igyekezett erősíteni. Olyan kiemelkedő fotóművészek dolgoztak ide, mint Balla Demeter, Gink Károly, Kornis Péter, Koffán Károly, Hemző Károly, Siklós Péter. Különösen szépek Sára Sándor cigányokról készített felvételei az 1970. áprilisi számban.

A képzőművészeti rovatot Búza Barna felügyelte. A klasszikus mellett volt néhány preferált művész: például Gross Arnold és Kondor Béla.

A hetvenes években kissé megfáradt a lap, unalmassá vált, de például 1972-ben, az enyhülés időszakában az európai fővárosok vezetőinek budapesti találkozója előadásai közül jó néhány itt olvasható.

Néhány izgalmas és tanulságos írásért ma is érdemes levenni a polcról a Budapest évfolyamait. Ilyen például Kemény István cikke a budapesti cigányságról az 1975 májusi számban. Ilyen a lapban futó viták végigkövetése. Ilyenek a környezetvédelmi cikkek, de ilyen a Kádár-interjú, amely jól mutatja az első számú ember Budapest-politikáról alkotott felfogását. Ide sorolható Berkovits György: A külváros külvárosa című írása ugyancsak 1975-ből Halásztelekről, vagy Dávid Katalin visszaemlékezése Kondor Bélára az 1973. decemberi számból.


Feitl István


Vissza