polhist logo

Egy arisztokrata celeb könyvei

E-mail Nyomtatás PDF


Szemere Miklós interpellációja

Szemere Miklós a dualista Magyarország századfordulós korszakának ismert alakja volt. Ezt az ismertséget nem műveinek, politikaformáló erejének köszönhette, hanem annak, hogy az arisztokrácia botrányokkal teli, züllött világának egyik izgalmas megtestesítőjeként vált népszerűvé. A gazdag, léha életvitel olyan képviselője volt, aki nemhogy tönkrement ebbe, hanem ellenkezőleg, egyre gazdagabb lett, és életvitelének nyilvánossá tételével ezt ügyesen hasznosította saját hírneve megalapozására. Mai szóval a felső tízezer egyfajta celebjévé nőtte ki magát és tartotta meg ezt a pozíciót élete végéig. Ez volt a teljesítménye.

A külhoni iskoláztatás diplomáciai pályára vitte, de mind a cári, mind az olasz királyi udvar közelében kártyapartijaival vívott ki magának nevet mindaddig, amíg Ferenc József megelégelte nagyvilági vircsaftjait és eltávolította a diplomáciai karból. Idehaza, már civilben, tovább folytatta „sportbarátságát”, már ami a lóversenyt és a kártyát (később a célbalövést) illeti. Óriási tétekben játszott, ingázott Bécs és Budapest között, lakhelyeit mindkét városban a legelegánsabb szállodák lakosztályai közül választotta. (Pesten az Arany Sasban, Bécsben a Sacherben.) Dúsgazdaggá nyerte magát. Ügyes befektető volt és látványos mecenatúrában került újra és újra a sajtó hírei közé. Amikor az uralkodó Bécsből kitiltotta, kifizette Schratt Katalinnak – Ferenc József szeretőjének – 1,6 millió koronás tartozását. A befolyásos színésznő el is intézte, hogy Bécsben újra megjelenhessen a lóversenypályán és az arisztokratáknak fenntartott kártyakaszinókban.

Politikai pályafutása egy-két látványos hazafias kiszólással és 1897-ben a Nemzeti Kaszinóban elmondott Széchenyi emlékbeszéddel kezdődött, bár Széchenyi Istvánnal legfeljebb a sportszeretet, és a szenvedélyes lóversenyzés kötötte össze. Arról, hogy milyen módon és mennyiért vásárolta meg képviselői mandátumát Ady Endre néhány vitriolos újságcikke maradt ránk. Mint parlamenti képviselő szinte eltűnt a tömegben, kivétel a füzetben kiadott interpelláció, amit oly jelentősnek tartott, hogy a rá adott válasz már nem fért a könyvecskébe.


Szemerét Krúdy Gyula Alvinczi Eduárd alakjában örökítette meg A vörös postakocsi, A tegnap ködlovagjai, és A kék szalag hőse című műveiben.


    

(Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megtekintéshez!)


Az interpellációról

Szemere felkészülten ecsetelte a korabeli sajtóviszonyok egyik jellemzőjét, a közpénzt is herdáló ún. pausálé általános elterjedtségét. Ez egyet jelentett a lapok nem hivatalos támogatásával annak érdekében, hogy azok hivatalokról, cégekről, civil szervezetekről kedvező színben írjanak. Kibukik azonban az önös érdek is, amikor felemlegeti az érdekeltségi körébe tartozó galoppot működtető lovasegyletről szóló rossz híreket, szemben az ügetőt működtető egyesülettel, amelyről jókat írtak, persze anyagi ellenszolgáltatás fejében.


A külpolitikai nyilatkozatok Szemere személyén túl az arisztokrata társasági élet kül- és belpolitikai csevegésébe, kommentjeibe, impresszióiba és azok színvonalába engednek betekintést. Így például nem volt híve az általános választójognak, de a nők jogának annál inkább. A monarchia hivatását a háború alatt a német és turáni világ közötti összekötő kapocsnak tekintette. A háborús győzelem esetén szulyóváraljai birtokát felosztotta volna családos magyar, osztrák, német és török katonák között. Színes ötletek, különc vélemények sorjáznak a könyvben. Derűre okot adó olvasmány.


Feitl István

Módosítás dátuma: 2015. április 08. szerda, 15:26