polhist logo
Események Nyomtat help
Flat View
Év szerint
Havi nézet
Hónap szerint
Weekly View
Hét szerint
Daily View
Mai nap
Categories
Kategória szerint
Search
Keresés

100 éve üzent hadat Románia az Osztrák–Magyar Monarchiának

szombat, 27. augusztus 2016Találatok : 3252


„Ha Erdélyt elveszik…”

100 éve üzent hadat Románia az Osztrák–Magyar Monarchiának


Az első világháborút vívó szövetségi rendszerek között Románia helye kezdettől fogva bizonytalan volt. A hármas szövetséghez, vagyis Németországhoz és Ausztria–Magyarországhoz szövetségesi szálak fűzték, a cári Oroszországgal szemben Besszarábia megszerzésének vágya vezethette volna és függetlenségét nem olyan régen megszerzett államként politikusai amúgy is gyanakvással tekintettek a hatalmas szomszédra. Csakhogy a századfordulón megindult mozgalmak egy része elsősorban Erdélyre tekintett, annak (és a kicsiny, Ausztria részét képező Bukovinának) a megszerzését tűzte ki célul, nem utolsó sorban azért, mert a románság bölcsőjét látta benne.


A két irányzat hívei (mindkét esetben igen számosan) 1914 nyarától kezdve birkóztak egymással országuk követendő magatartására – semlegesség, szövetség valamelyik táborral – vonatkozóan, a külföldi lapok pedig többször is beharangozták Románia hadba lépését egyik vagy másik oldalon. A végső döntést azonban 1916 nyaráig nem sikerült meghozni, nem utolsó sorban a hadiszerencse változásai miatt. Végül az osztrák–magyar haderő veresége a Bruszilov-offenzíva során bizonyult döntőnek, így Ion Brătianu miniszterelnök képes volt keresztül vinni szándékát és elfogadta az antant nagyvonalú területi ajánlatát.


Angol plakát a román hadbalépésről, 1916


A román hadsereg 1916. augusztus 27-én lépte át a határt a Kárpátok hágóin és szorosain, és a néhány tízezer fős osztrák–magyar haderő nem is tanúsított sok ellenállást. Nagyszeben, Brassó és a Székelyföld hamarosan román megszállás alá került. Ez azonban nem tartott sokáig, a délről, Bulgária felől támadó német–török–bolgár csapatok, majd az Erdélybe vezényelt német és osztrák–magyar alakulatok ellentámadása gyors sikert hozott, 1916 decemberében a központi hatalmak katonái már Bukarest utcáin masíroztak. A román kormány Iaşiba menekült, s bár a front a Keleti-Kárpátok erdőségeiben stabilizálódott, és a román hadsereg néhány komolyabb győzelmet is aratott a védekező harcokban, 1918 májusában, Oroszország összeomlása után kénytelen volt különbékét kötni.


Erdély megszállása azonban csak időtartamát tekintve bizonyult rövid epizódnak. Már a román támadás hírére menekülthullám indult a Magyar Királyság belső területei felé, végül százezreket kellett elhelyezni Erdélyen kívül, visszatelepítésük még 1918 őszén sem fejeződött be. Az otthon maradtak reakciója viszont nem követte a felszabadítóként érkező román hadsereg várakozásait. Románok sokasága annak ellenére nem mutatott különösebb lelkesedést, hogy a nemzeti érzelmű középosztályból sokan üdvözölték a bevonuló csapatokat. A fosztogatásokban pedig románok és magyarok egyaránt részt vettek, és később is feljelentgették egymást a visszatért magyar közigazgatás előtt. A magyar hatóságok több száz veszélyesnek tartott román polgár internálásával és perbe fogásával válaszoltak, és széles körben folytattak le eljárást azok ellen, akiket – akár távollétükben is – kollaborációval gyanúsítottak. A románok lakta területeken egy kultúrzóna bevezetését határozták el, diszkriminatív oktatás-, személyzeti- és gazdaságpolitikával. A Román Királyságban viszont nem sok szerephez jutottak, mert mire a Monarchia delegáltjai észbe kaptak, a német szövetséges már elfoglalta a megszálló adminisztráció kulcspozícióit és elkezdte az ország erőforrásainak erőltetett felhasználását, amibe még szövetségeseinek sem engedett sok beleszólást.


Készítette: Egry Gábor


Vissza